Zenei élet az 1867-es kiegyezés utáni Magyarországon

Az ország két részből állt: Ausztria (sárga) és Magyarország(zöld). Két fővárosa is volt: Bécs és Budapest. Bosznia mind a két országrészhez tartozott. Horvátország Magyarországhoz része volt, de jelentős autonómiának örvendett.

A 19. század előtt a zenei élet színterei elsősorban a főúri kastélyok, városi paloták, székesegyházak voltak. Ez a 19. század végén már nem mondható el.

Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével hatalmas beruházások, a magyarországi városok arculatát megváltoztató építkezések kezdődtek. Erőteljes fejlődésneki indultak  a vidéki városok, Budapest pedig óriási ütemben kiépülő világvárossá vált. Megépül az Opera, és volt néhány olyan színház, melyben kizárólag zenés darabokat játszottak (pl. Király Színház) A főváros lett a zenei élet központja.

 az eklektikus stílusban épült Opera

a Király Színház (szecessziós stílusban épült, ma már nincs meg)

A 19. századi hangversenyek többsége jelentősen különbözött az ugyanígy nevezett mai eseményektől. A műsorban a legkülönfélébb műfajú kompozíciók szólalhattak meg egymás mellett. Olykor felolvasásokkal, olykor pedig szavalatokkal tették színesebbé a programot, melynek vegyes összetételét tovább erősíthette a hivatásos és amatőr előadók felváltott szereplése. A zeneszámokat gyakran reggelig tartó táncmulatság követte, és ez a hagyomány - különösen vidéken - a 20. században is sokáig életben maradt.

A zene a fényes estélyek és baráti összejövetelek elengedhetetlen tartozékának számított, melyeken olykor híres művészek  léptek fel. Az otthoni zenélés a módosabb családoknál megszokott szabadidős tevékenység volt, egyre több lakásban jelent meg a zongora, mely nem csak hangszer volt, hanem berendezési tárgy is.

A zeneileg művelt réteg  a századfordulón is elég vékony volt. Ez a réteg főleg német és olasz remekművekért rajongott, a magyar szerzők művei közül elsősorban Erkel Ferenc operáit és Liszt Ferenc műveit hallgatták, melyek  a szélesebb közönség körében is rendkívül népszerűek voltak. Szintén a szélesebb közönségnek az igényeit elégítették ki az operettek és népszínművek. A legtöbben viszont a műveltebb réteg által lenézett, értéktelennek tartott, cigányzenekarok által játszott magyaros műdalokat, nótákat hallgattak.

 Rigó Jancsi, a híres cigányprímás

A huszadik század elején egyes zeneszerzők (Kodály Zoltán, Bartók Béla) az addig kevés figyelmet kapott falusi népzene világa felé fordultak.

Bartók népdalgyűjtés közben, a nő hangját gramofon rögzíti