Bartók Béla (1881-1945)

A zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató Bartók 1881-ben született a ma Romániához tartozó  Nagyszentmiklóson (Sînnicolau Mare), és 1945-ben halt meg New Yorkban. 

 Apja, id. Bartók Béla korai halála után édesanyja, Voit Paula egyedül fogott hozzá hét éves fia és három éves leánya neveltetéséhez városról városra vándorolva, míg végül Pozsonyban telepedhettek meg, ahol Béla rendszeresebb zenei képzésben részesült, és érettségivel befejezte gimnáziumi tanulmányait. Aztán 1903-ig a budapesti Királyi Zeneakadémián tanult. 

az 1910-es évek első felében készült kép

Első nagyszabású hazafias kompozíciói (pl. a Kossuth szimfónia) megírását követően felfedezte a parasztzenét, mely az addig ismert  népies műzenénél eredetibbnek, „hitelesebb”-nek és alkalmasabbnak is bizonyult egy új magyar zenei nyelv megteremtéséhez. Ekkor rendszeres népzenegyűjtésbe fogott, és ezzel párhuzamosan elkezdett népi zenén alapuló modern kompozíciókat írni. Több mint egy évtizeden át fáradhatatlanul gyűjtött Magyarország eldugott falvaiban, a magyarok, szlovákok és románok által lakott területeken. 
        

Bartók és Koldály (székeik majdnem egymással szemben)

1906-tól szoros tudományos együttműködés alakult ki közte és az ugyancsak zeneszerző és folklór-kutató Kodály Zoltán (1882–1967) között. 

Bartók Béla emlékét őrzi Magyarország egyik közszolgálati rádiója (Bartók Rádió), mely elsősorban klasszikus zenét, de jazzt és népzenét is közvetít.

Marosvásáhelyen 1981 óta van Bartóknak szobra, Izsák Márton készítette.