2017. október 6., péntek

Kacsóh Pongrác (1873-1923)




Kacsóh Pongrác Budapesten született, 1873-ban. Apja a Magyar Államvasutak főtisztviselője volt, és nem sokkal a kis Pongrác születése után Kolozsvárra helyezték át.




A jövendő zeneszerző a kincses városban kezdte el iskolai tanulmányait, és itt is fejezte be, a Ferenc József Tudományegyetemen, ahol matematikát és fizikát tanult.








Később Budapestre került, ahol gimnáziumi tanár lett. Figyelme egyre inkább a zene felé fordult. 1904-ben a nagyváradi születésű Bakonyi Károly felkérésére komponálta a János Vitéz című daljáték zenéjét. A dalok szövegét Heltai Jenő költő írta. A Király Színházban bemutatott daljáték elsöprő sikert aratott, százhatvanötször játszották megszakítás nélkül a darabot teltház előtt, amire a magyar színházi életben még nem volt példa.  János Vitéz szerepét a kor híres színésznője Fedák Sári játszotta.

















Jancsi belépője

Furulya nóta


Én a pásztorok királya
legeltetem nyájam,
nem törődöm az idővel,
a szívemben nyár van.

Szerelemnek forró nyara
égeti a lelkem,
amióta azt a kislányt
egyszer megöleltem.

Be-bejárok a faluba
édes Iluskámhoz,
az én nevem, az én nevem
Kukorica, Kukorica János!

Kukorica közt találtak,
ott szedtek fel engem,
a nevem is hej parasztos,
de én nem szégyellem.

A juhásznak épp elég ez,
úribb, cifrább nem, kell,
ragaszkodom a nevemhez
igaz szeretettel.

Becsületes, jó magyar név,
nem hímez, nem hámoz,
az én nevem, az én nevem
Kukorica, Kukorica János!


Én vagyok a bojtárgyerek,
Napszám után éldegélek.
Napsütött víz az italom,
Kopasz föld, hej kopasz föld a derékaljom.

Udvaromon három vájú,
abból iszik három nyáj juh.
Én vagyok a vízmerője,
szőke babám, kis Iluskám szeretője.

Mint az égő gyertya fogyok,
Azt mondják, hogy beteg vagyok.
Beteg, hej a szívem tája,
nincsen annak patikája, patikája.


Kék tó, tiszta tó

Kék tó, tiszta tó,
melyből az élet tüze támad,
add vissza nékem, óh,
szép szerelmes Iluskámat.

Kék tó, tiszta tó,
sokkal vagy szívemnek adósa.
Add vissza nékem őt,
s légyen tied ez a rózsa.



1906- őszén hozták haza Rodostóból II. Rákóczi Ferenc hamvait. Nem sokkal ezután mutatta be a Király Színház Kacsóh Pongrác második daljátékát a Rákóczit (ennek is Bakonyi írta a szövegkönyvét).









Rákóczi megtérése


Fülembe csendül egy nóta még,
Ott szunnyadott már a szívembe rég.
A dajkanóták emléke kél,
Egy árva népről bús dalt regél.

A hársfák lombja szomorúan rezdül,
Lassú sóhajtás száll, miként a szél.
Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár,
Szebb ott az álom, szebben dalol a madár.

Csak most születtem, most érzem én,
Csinált a jókedv, nem igaz e fény.
Latorca partján a nóta más,
Leányok ajkán galambsírás.

Legények ajkán csatakürtök hangja,
Sodor mint orkán, vihar, zokogás.
/:Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár.
Szebb ott az álom, szebben dalol a madár.:/










Kacsóh Pongrácz dalai régi gramofon felvételeken

 János vitéz





Rákóczi     






  A fejezethez kapcsolódó linkek: